Love and Vampires 1.fejezet

1.fejezet
Emberek és vámpírok

Két kislány ült a kandallónál. Épp tél volt náluk. Elég furcsa ezen a tájon a tél, mivel sosincs hó. A két kislány épp melegítette kezét, amikor hátra fordultak és megszólalt az idősebbik:
- Apám, kérlek meséld el megint azt a történetet! – kérlelte.
- Rendben. Réges-régen történt. A vámpírok és emberek haragban voltak egymással. Állandóan harcoltak, háborúztak azon kié legyen a világ. Végül két alapító atyánk kibékítette a két fajt és két klánra osztotta. A világ egyik fele az emberek klánjáé a másik a vámpírok klánjáé. Azóta is békében élnek. Mi az egyik alapítóatyánk leszármazottai vagyunk, és mi vezetjük az emberek klánját. Mindig azon dolgoztunk, hogy az emberek egymás mellett bármi megkülönböztetés nélkül éljenek. Egy nap ti fogjátok vezetni Yuka, Michiyo. –fordult vissza az apjuk.
- Rendben, apám! Ne aggódj, nem fogsz csalódni bennünk. – mondta büszkén az idősebb lány, Yuka.
- De persze a férjeitekkel együtt irányítjátok. – figyelmeztette őket apja.
- Igen. Már alig várom. – mondta a fiatalabbik lány, Michiyo.
- Nekem nincs szükségem férjre. Egyedül is elboldogulok. – fordult el pukkadva Yuka.
10 évvel később…
Yuka 16 éves, húga pedig 15. A ház folyosóján fut végig, úgy tűnik nagyon ideges. Beront édesapja szobájába és lecsapja a két kezét az asztalra.
- Mi a baj kislányom? Így nem viselkedhet egy fiatal hölgy! – mondta az apja zavartan.
- Hallottam az eljegyzésről. Nem dönthetsz ilyesmiről nélkülünk. Nekem nincs szükségem férje, és ha mégis akkor olyat akarok, akit szeretek és nem egy idegent.
- De ez a két faj érdekében történik. Ez a megosztottság rossz.
Ekkor Yuka kicsit lenyugodt. De még mindig nem volt beletörődve sorsában. Hátat fordított és kiment a szobából. Hosszú, háta közepéig érő szőke haja, zöld szem és kék ruhát viselt.
- Onee-chan*, csak nem apánál voltál? – jött szembe Michiyo.
Az ő haja vállig érő szőke volt, kék a szeme, ruhája pedig piros.
- Ugye nem veszekedtél apával? Nekem se tetszik ez a helyzet, de nem kéne veszekedni. – mondta
- Az igaz, de akkor is! Ki a fene akarna egy teljesen idegen férfihoz hozzámenni?! Az is lehet, hogy perverz alakok.
- De Onee-chan! Azt hallottam pont egykorúak velünk. És nem hinném, hogy perverz alakok lennének. – nevetett zavartan Michiyo.
Délután elindultak a vámpírok klánjának területére. Ma volt a nap, amikor megismerkedtek vőlegényükkel. Bár szép tavaszi nap volt, de a két lányt szomorúság öntötte el.Az apjuk kicsit bűntudatot érzett, de rá kellett jönnie, hogy ez a kettéosztottság nem maradhat így.
Már az út felén túl értek, amikor a lovas kocsi, – amivel mentek – hirtelen megállt. Kiszálltak és látták kitört a kereke. A két ember, aki vezette a lovas kocsit leszállt, és amíg ő és apjuk szerelték a kocsit, Yuka rögtön hátat fordított és elkezdett futni. Senki se vette észre csak a húga, majd
Nővére után futott,hogy megállítsa.
- Hová mész Nee-san*?
- El innen. Semmi kedvem megházasodni.
- Olyan gyerekes vagy Nee-san!
Ebben a pillanatban beleütközött Yuka valamibe; méghozzá egy fiúba. Fekete öltönyt viselt, piros nyakkendővel. Hosszú fekete haja lófarokba volt fogva. A szemei pedig zölden ragyogtak, mint Yuka-é.
- Nem tudsz vigyázni? - kérdezte a fiú mogorván.
- Már nem azért, de te jöttél nekem! –vágott vissza Yuka.
Michiyo beérte őket és a másik fiúnál is állt egy másik fiú. A másik fiú rövid fekete hajú volt, kék szemekkel, mint Michiyo. Rajta is öltöny volt és kék nyakkendő.
- De Nii-san*, ne legyél ilyen udvariatlan. – mondta a másik fiú.
- Ez rád is igaz Nee-san. - szidta Michiyo nővérét.

Rögtön ezután a jelenet után feltűnt Michiyo és Yuka apja és anyja a hátuk mögött, majd nagyot csapott a két lány fejére. A két fiú meglepődötten nézett az apára. Először mérgesen nézett a két lányra aztán a két fiúra mosolygott és így szólt:
- Bocsássatok meg lányaim viselkedéséért! Ha megkérlek titeket, el tudtok vezetni a vámpír klán vezetőjének kastélyához?
A két fiú elkékülten nézett egymásra, de nem volt mit tenni, el kellett kísérniük őket a kastélyhoz. Az út hosszú volt, de végül elértek a kastélyhoz.
A falai hatalmas udvart kerítettek el, s az egészéből vidámság áradt ki. Valahogy ez az érzés megnyugtatta a két lányt. Pár pillanat múltán feltűnt egy magas, szintén fekete hajú férfi, majd tekintetét a másik kettőre emelte. Szinte lángoltak a szemei. Aztán végigmérte a kis csapatot, majd így szólt:
- Üdvözöllek titeket a kastélyomban! Sanatomo de rég nem láttuk egymást! – köszöntötte Yuka és Michiyo apját.
- Ez igaz Masakazu! Ő a két lányom, Yuka, az idősebbik és Michiyo, a fiatalabbik.
- Örvendek! Látom már összeismerkedtetek a két fiammal. – erre a kijelentésre mindenki ledöbbent, s oldalra néztek a két fiúra.
- Ő az idősebbik fiam, Kaiji. – mutatott a hosszú fekete hajú fiúra.
- És ő a fiatalabbik fiam, Taiki. – mutatott a másik fiúra.
- Gyertek be meg kell beszélnem egy fontos dolgot veletek! –mondta, miközben elindultak a bejárat felé…
*Onee-chan: idősebb lánytestvér megszólítása
*Nee-san: idősebb lány testvér másik fajta megszólítása
*Nii-san: idősebb fiútestvér megszólítása