1.fejezet
Harc után
Harc után
A Führer székében most egy rövid, fekete hajú fiatalember ült. Kék egyenruha volt rajta. Az asztal felé hajolt és gondterhelten sóhajtott egyet. Hatalmas irattömegek emelkedtek felé. A férfit úgy hívták, Roy Mustang és ő lett az új Führer. Még tisztán él az emlékeiben az a nap, amikor társaival együtt legyőzték az előző Führert és homunculus társait. Illetve az egész vezetőjét is. Amikor kiderültek az előző Führer tettei sokan álltak Roy pártjára. Akik részt vettek a bűntettek elkövetésében, azok börtönbe kerültek és helyettük új és jobb emberek kerültek magasabbra a ranglétrán. Viszont néhányan még így is elmenekültek és abban az egyben biztos volt mindenki, hogy az új Führer ellen szervezkedtek. Roy elmélkedését kopogás szakította meg. Egy fiatal nő lépett be. Hosszú, szőke haja fel volt tűzve és rajta is egyenruha volt. A szemei vörös színben tündöklöttek. Tiszteletteljesen Roy felé fordult és az asztalára rakott még egy halom papírt:
- Elnök úr, hoztam a legfrissebb jelentéseket!
- Riza – sóhajtott fel – hányszor mondjam el, hogy amíg kettesben vagyunk, hívhatsz Roynak.
- Elnézést – kért bocsánatot – csak örülök annak, hogy sikerült elérned ezt a szintet és tiszteletet akarok neked adni ezért – ismerte be mosolyogva. Ezen a férfi is szintén elmosolyodott. Már nagyon rég volt Riza az oldalán és mindig megnyugodott, amikor a közelében volt. Felállt a székből és megpróbálta Riza vállára tenni a kezét, de válaszként a kezére csaptak egy mappával.
- Kérlek, viselkedj Roy! – szólította fel most már tegezve. Ismét sóhajtott egyet, amiért terve ismét csődbe ment. Riza kissé gondolkodó arccal nézett maga elé, aztán úgy döntött csak felteszi a kérdést:
- Igazak, azok a pletykák, hogy az Elric fivérek itt maradnak állami alkimistának? – kérdezte.
- Igen, Ed maradni szeretne és Al is megkért vegyem őt fel – válaszolt.
- Értem, szóval Winry-chant hátra hagyják – sóhajtott egyet Riza. Roy kérdőn felvonta szemöldökét.
- Tudod egész jóban lettünk - kezdte Riza a magyarázatot – sokat segített, amikor megsérültem.
- Értem. Sajnálom szegény lányt, de ilyen az élet - Roy próbált semleges maradni a témával kapcsolatban. Úgy döntött inkább folytatja a munkát és Riza is besegített neki, mivel ő volt a Führer titkárnője. Eközben egy szőke hajú fiatal fiú testvérével lép be új otthonukban. A fiúnak hosszú, befont szőke haja volt. Fekete nadrágot és felsőt viselt. Rajtuk pedig egy vörös kabát volt. A másik fiú rövid, szőke hajú volt és egyszerű fekete inget és barna nadrágot viselt. Mindkét fiú szemei aranyszínben ragyogtak. Bezárták maguk után az ajtót és lehuppantak az egyik sarokban lévő hosszú fotelre. Szótlanul nézték az új otthonuk. Két nagyszoba, egy fürdőszoba és egy kisebb konyha volt. Világos és barátságos, otthonos érzést kelthetett az emberekben ez a lakás, de a fiúk mégis sóhajtoztak, gondterheltek voltak. A rövid hajú végül megtörte a csöndet:
- Nii-san, nem gondolod, hogy küldhettél volna egy barátságosabb levelet Reesembool-ba? – kérdezte bátyját.
- Alphonse, hányszor ismételjem még el? – kérdezte ingerülten. Aztán folytatta – mi állami alkimistaállás mellett döntöttünk. De ez veszéllyel járhat. Emiatt minden korábbi kapcsolatunk jobb, ha megszakítjuk.
- De nem élhetünk örökké elzárkózva az emberektől – erősködött Al.
- Persze nem is fogunk. Csak amíg rendeződnek a helyzetek. De a múlttal szakítani kell és kész – szegezte le. Látta bátyja hajthatatlan, tehát ejtette a témát. Al úgy döntött elmegy a pékségbe egy kis ennivalóért. Kissé feszült volt a hangulat is. Az utcára épp, hogy kilépett, amikor egy hangot hallott a háta mögül. Hirtelen egy hosszú, szőke hajú lány ugrott a nyakába. Kék ruha volt rajta és a haja lófarokba volt fogva. Al először megdöbbent, aztán átölelte ő is a lányt.
- Winry! Mit keresel itt? – döbbenet ült ki az arcára. Régi barátja elmosolyodott és megrázta a fejét.
- Komolyan azt hitted egy ilyen levéllel le tudtok rázni? – kérdezte kissé durcásan – Szóval itt laktok? - Megyek, köszönök Ednek – bement a bérházba. A lépcsőn Edbe ütközött. A fiú döbbenten nézett a lány arcába. A lány meg akarta ölelni, de a válaszul ellökték a kezét. Winry erre kicsit hátrált és a tekintete kissé sötét lett. Szíve mélyén reménykedett az a levél csak egy vicc volt. De rá kellett döbbennie nem. Aztán már csak szidta magát, hogy gondolhatta volna ez nem csak egy vicc. Ednek kissé szintén fájdalmas volt a tekintete, de aztán átváltozott mérgessé.
- Hányszor kell elmondanom?! – kérdezte ingerülten – nem akarlak látni és nem is vagyok rád kíváncsi – vágta a lányhoz durván a szavakat.
- Sajnálom – Winry csak ezt tudta kimondani. Érezte könnyek gyűltek a szemébe ezért csak hátat fordított és elment. Al aggódva nézett Winry után, aztán a bátyjára, akinek remegett a keze és a tekintete igen sötét volt.
- Miért kell ezt csinálnod? – már nem bírta szó nélkül Al ezt az egészet.
- Így jobb lesz mindenkinek. Mellettünk nincs biztonságban. Erre neked is már rá kellett jönni – válaszolta eközben lement a lépcsőn – Menjünk a pékségbe mielőtt bezár– adta ki parancsul öccsének.
Eközben már elrepült az idő és a nap is lement. Winry egy padon ült és nézett maga elé és közben sűrűn törölgette könnyeit. Sírását Riza és Roy érkezése szakította meg, akik már hazafelé tartottak. Roy másik irányba lakott ezért az út egy részénél leszakadt tőlük Riza meg hazarángatta magához a lányt. Ott mindent elmesélt neki. Közben néha elkezdett sírni és ekkor Riza vigasztalta.
- Ezzel nem megyek semmire – állapította meg Winry – Ed azt hiszi, ezzel eltántoríthat, de tévedett. Én szeretem őt – ugrott fel energikusan, amin Riza is megdöbbent – és természetesen Allal is akarom tartani a barátságot.
- Nem vagy semmi – nevette el magát Riza – az előbb még sírtál, most meg elhatározol dolgokat. Van hol laknod? – kérdezte barátságosan.
- Még nincs, de találok – jelentette ki Winry.
- Akkor már találtál. Mit szólnál, ha együtt laknánk? És természetesen közösen állnánk a költségeket – ajánlotta fel, amit Winry örömmel elfogadott. Másnap be is költözött. Rizának két szobája volt és a másikba költözött. Black Hayate is örömmel fogadta az új lakót.
Még egy dolgot el akarok intézni. Majd később visszajövök – köszönt el Rizától. Elment egyenesen Ed és Al házához és bekopogtatott. Álmos arccal Ed nyitott ajtót. Amikor meglátta Winry arcát épp szólt volna valamit, amikor a lány erőteljesen lekevert neki egy pofont. A megdöbbent fiú lehuppant a földre.
- Nem fogom elfogadni a leveled és a viselkedésed – miután befejezte a közlendőjét gyorsan elviharzott, mert érezte a dühtől kipirul az arca.
- Ez a lány mindig olyan erőszakos – mérgelődve kapott Ed az arcához – és olyan makacs is – de nem volt túl sok ideje mérgelődni, mert a következő pillanatban egy katona jött, azzal az üzenettel, hogy hívatják őket a központba. Eközben Riza ajtaján kopogtattak. Kinyitotta és szeme elkerekedett. Egy rövid, barna hajú, zöld szemű fiú állt előtte egyenruhában és magához ölelte a lányt.
Rég láttalak! Hiányoztál – súgta a lány fülébe, akinek a szíve egyre gyorsabban vert.
Roy ez alatt az irodájában ült és egy levelet tartott a kezében. Mélyeket sóhajtott. Ideges volt és türelmetlen. Fél óra múlva kopogtattak az ajtaján, és amikor látta az Elric fivéreket belépni, türelmetlensége elillant.
- Na, végre, hogy itt vagytok. Esküszöm a menyasszonyok hamarabb ide érnek, mint ti – zsörtölődött.
- Mi volt ilyen fontos, hogy rögtön ide kellett jönnünk? – kíváncsiskodott Ed. Ekkor Roy odanyújtotta neki a levelet. Al is a levél felé hajlott, és amikor meglátták mi áll rajta, mindketten felkiáltottak:
Ez nem lehet! – hangjukat messze el lehetett hallani. A levélen ez állt vörös tintával: Élvezd a hatalmad Roy Mustang! Mert mi biztos visszahozzuk a homunculusokat és akkor visszatérnek a régi, dicső idők!
- Elnök úr, hoztam a legfrissebb jelentéseket!
- Riza – sóhajtott fel – hányszor mondjam el, hogy amíg kettesben vagyunk, hívhatsz Roynak.
- Elnézést – kért bocsánatot – csak örülök annak, hogy sikerült elérned ezt a szintet és tiszteletet akarok neked adni ezért – ismerte be mosolyogva. Ezen a férfi is szintén elmosolyodott. Már nagyon rég volt Riza az oldalán és mindig megnyugodott, amikor a közelében volt. Felállt a székből és megpróbálta Riza vállára tenni a kezét, de válaszként a kezére csaptak egy mappával.
- Kérlek, viselkedj Roy! – szólította fel most már tegezve. Ismét sóhajtott egyet, amiért terve ismét csődbe ment. Riza kissé gondolkodó arccal nézett maga elé, aztán úgy döntött csak felteszi a kérdést:
- Igazak, azok a pletykák, hogy az Elric fivérek itt maradnak állami alkimistának? – kérdezte.
- Igen, Ed maradni szeretne és Al is megkért vegyem őt fel – válaszolt.
- Értem, szóval Winry-chant hátra hagyják – sóhajtott egyet Riza. Roy kérdőn felvonta szemöldökét.
- Tudod egész jóban lettünk - kezdte Riza a magyarázatot – sokat segített, amikor megsérültem.
- Értem. Sajnálom szegény lányt, de ilyen az élet - Roy próbált semleges maradni a témával kapcsolatban. Úgy döntött inkább folytatja a munkát és Riza is besegített neki, mivel ő volt a Führer titkárnője. Eközben egy szőke hajú fiatal fiú testvérével lép be új otthonukban. A fiúnak hosszú, befont szőke haja volt. Fekete nadrágot és felsőt viselt. Rajtuk pedig egy vörös kabát volt. A másik fiú rövid, szőke hajú volt és egyszerű fekete inget és barna nadrágot viselt. Mindkét fiú szemei aranyszínben ragyogtak. Bezárták maguk után az ajtót és lehuppantak az egyik sarokban lévő hosszú fotelre. Szótlanul nézték az új otthonuk. Két nagyszoba, egy fürdőszoba és egy kisebb konyha volt. Világos és barátságos, otthonos érzést kelthetett az emberekben ez a lakás, de a fiúk mégis sóhajtoztak, gondterheltek voltak. A rövid hajú végül megtörte a csöndet:
- Nii-san, nem gondolod, hogy küldhettél volna egy barátságosabb levelet Reesembool-ba? – kérdezte bátyját.
- Alphonse, hányszor ismételjem még el? – kérdezte ingerülten. Aztán folytatta – mi állami alkimistaállás mellett döntöttünk. De ez veszéllyel járhat. Emiatt minden korábbi kapcsolatunk jobb, ha megszakítjuk.
- De nem élhetünk örökké elzárkózva az emberektől – erősködött Al.
- Persze nem is fogunk. Csak amíg rendeződnek a helyzetek. De a múlttal szakítani kell és kész – szegezte le. Látta bátyja hajthatatlan, tehát ejtette a témát. Al úgy döntött elmegy a pékségbe egy kis ennivalóért. Kissé feszült volt a hangulat is. Az utcára épp, hogy kilépett, amikor egy hangot hallott a háta mögül. Hirtelen egy hosszú, szőke hajú lány ugrott a nyakába. Kék ruha volt rajta és a haja lófarokba volt fogva. Al először megdöbbent, aztán átölelte ő is a lányt.
- Winry! Mit keresel itt? – döbbenet ült ki az arcára. Régi barátja elmosolyodott és megrázta a fejét.
- Komolyan azt hitted egy ilyen levéllel le tudtok rázni? – kérdezte kissé durcásan – Szóval itt laktok? - Megyek, köszönök Ednek – bement a bérházba. A lépcsőn Edbe ütközött. A fiú döbbenten nézett a lány arcába. A lány meg akarta ölelni, de a válaszul ellökték a kezét. Winry erre kicsit hátrált és a tekintete kissé sötét lett. Szíve mélyén reménykedett az a levél csak egy vicc volt. De rá kellett döbbennie nem. Aztán már csak szidta magát, hogy gondolhatta volna ez nem csak egy vicc. Ednek kissé szintén fájdalmas volt a tekintete, de aztán átváltozott mérgessé.
- Hányszor kell elmondanom?! – kérdezte ingerülten – nem akarlak látni és nem is vagyok rád kíváncsi – vágta a lányhoz durván a szavakat.
- Sajnálom – Winry csak ezt tudta kimondani. Érezte könnyek gyűltek a szemébe ezért csak hátat fordított és elment. Al aggódva nézett Winry után, aztán a bátyjára, akinek remegett a keze és a tekintete igen sötét volt.
- Miért kell ezt csinálnod? – már nem bírta szó nélkül Al ezt az egészet.
- Így jobb lesz mindenkinek. Mellettünk nincs biztonságban. Erre neked is már rá kellett jönni – válaszolta eközben lement a lépcsőn – Menjünk a pékségbe mielőtt bezár– adta ki parancsul öccsének.
Eközben már elrepült az idő és a nap is lement. Winry egy padon ült és nézett maga elé és közben sűrűn törölgette könnyeit. Sírását Riza és Roy érkezése szakította meg, akik már hazafelé tartottak. Roy másik irányba lakott ezért az út egy részénél leszakadt tőlük Riza meg hazarángatta magához a lányt. Ott mindent elmesélt neki. Közben néha elkezdett sírni és ekkor Riza vigasztalta.
- Ezzel nem megyek semmire – állapította meg Winry – Ed azt hiszi, ezzel eltántoríthat, de tévedett. Én szeretem őt – ugrott fel energikusan, amin Riza is megdöbbent – és természetesen Allal is akarom tartani a barátságot.
- Nem vagy semmi – nevette el magát Riza – az előbb még sírtál, most meg elhatározol dolgokat. Van hol laknod? – kérdezte barátságosan.
- Még nincs, de találok – jelentette ki Winry.
- Akkor már találtál. Mit szólnál, ha együtt laknánk? És természetesen közösen állnánk a költségeket – ajánlotta fel, amit Winry örömmel elfogadott. Másnap be is költözött. Rizának két szobája volt és a másikba költözött. Black Hayate is örömmel fogadta az új lakót.
Még egy dolgot el akarok intézni. Majd később visszajövök – köszönt el Rizától. Elment egyenesen Ed és Al házához és bekopogtatott. Álmos arccal Ed nyitott ajtót. Amikor meglátta Winry arcát épp szólt volna valamit, amikor a lány erőteljesen lekevert neki egy pofont. A megdöbbent fiú lehuppant a földre.
- Nem fogom elfogadni a leveled és a viselkedésed – miután befejezte a közlendőjét gyorsan elviharzott, mert érezte a dühtől kipirul az arca.
- Ez a lány mindig olyan erőszakos – mérgelődve kapott Ed az arcához – és olyan makacs is – de nem volt túl sok ideje mérgelődni, mert a következő pillanatban egy katona jött, azzal az üzenettel, hogy hívatják őket a központba. Eközben Riza ajtaján kopogtattak. Kinyitotta és szeme elkerekedett. Egy rövid, barna hajú, zöld szemű fiú állt előtte egyenruhában és magához ölelte a lányt.
Rég láttalak! Hiányoztál – súgta a lány fülébe, akinek a szíve egyre gyorsabban vert.
Roy ez alatt az irodájában ült és egy levelet tartott a kezében. Mélyeket sóhajtott. Ideges volt és türelmetlen. Fél óra múlva kopogtattak az ajtaján, és amikor látta az Elric fivéreket belépni, türelmetlensége elillant.
- Na, végre, hogy itt vagytok. Esküszöm a menyasszonyok hamarabb ide érnek, mint ti – zsörtölődött.
- Mi volt ilyen fontos, hogy rögtön ide kellett jönnünk? – kíváncsiskodott Ed. Ekkor Roy odanyújtotta neki a levelet. Al is a levél felé hajlott, és amikor meglátták mi áll rajta, mindketten felkiáltottak:
Ez nem lehet! – hangjukat messze el lehetett hallani. A levélen ez állt vörös tintával: Élvezd a hatalmad Roy Mustang! Mert mi biztos visszahozzuk a homunculusokat és akkor visszatérnek a régi, dicső idők!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése