6.fejezet
Nem hagyom
Nem hagyom
- Mit mondtál? Jól értettem? – kérdezett vissza Ed.
- Jaj, ne játszd a hülyét! Nagyon is jól értetted. – szólt vissza Ryuu. – Képzeld csak el! Ha ilyen gyönyörű barátnőm lenne mindenki irigykedne rám. Kéz a kézben sétálnánk, bentot csinálna nekem. – képzelte el a jelenetet közben és széles mosoly jelent meg a száján. Ed már egy csöppet sem mosolygott.
* Szerintem nem így lenne. A szokásos módon rossz helyre nyúlnál, mint a többi lánynál és ő a fejedhez vágna egy vaskukát. Hozzám is hozzám vágott egyet. És ok nélkül. Nagyon fájt.*
- Hallasz Ed? Mi az? Elgondolkodtál? – bökdöste meg Ryuu.
- Hm? Ja, igen. Egy kicsit. – kapott észhez Ed.
- Mi? Csak nem egy lányról? Biztos tetszik neked valaki! – mosolyodott el ismét szokásához híven a fiú.
- Nem. Én nem vagyok olyan perverz, nőcsábász, mint egyesek. – jelentette ki Ed.
- Ez gonosz volt! Na akkor segítesz?
- Még átgondolom. Most mennem kell. Na csá! – köszönt Ed és hátat fordított.
- Jól gondold át! – kiabált utána barátja. Ed összezavarodott. Ryuu barátja és az a természetes, hogy segít neki, de mégse akart neki segíteni. És nem tudja miért. Eközben Winry hazaért. Köszönt a szüleinek. A szülei mindketten szőkék voltak kék szemmel. Nem csoda, hogy Winry is úgy nézett ki. Felviharzott a szobájába és ledőlt az ágyra. Dobálta fel le a párnáját és közben gondolkozott ő is.
- Vajon ki lehetett az a fiú? – tette fel magának a kérdést. – Egész helyes volt! – mosolyodott el. – De akkor is! Ed az igazi. – erre a kijelentésre felült és szomorúan nézett maga elé. – De nincs esélyem nála. – sóhajtott egyet majd ledőlt ismét. Ekkor csengetés hangját hallotta és felkiabált a mamája:
- Winry! Látogató!
- Mindjárt megyek! – kiabált vissza.
Lement és legnagyobb meglepetésére az a fiú állt ott az ajtóba, aki Ed-el volt.
- Te mit keresel itt? – kérdezte meglepetten
- Jöttelek meglátogatni.
- Értem. Vagyis nem! Mégis honnan tudod a címem? Nem is ismerjük egymást.
- De szeretnélek megismerni! Tetszel nekem! Nem lenne kedved eljönni velem egy ismerkedős randira? – mondta nagy mosollyal az arcán.
- Mi? – mondta elpirultan Winry.
- Nyugi! Csak moziba mennénk meg egy kávézóba. Semmi más. Megbízhatsz bennem.
- Hm… - gondolkodott el mélyen Winry. – Rendben.
- Örülök neki! Milyen nap is van ma? Ja, igen. Csütörtök. Akkor mit szólnál, ha szombaton elmennénk? Találtam egy tök jó horror filmet. Az jó lesz?
- I…Igen! – válaszolt bizonytalanul Winry.
- Értem. Akkor majd 5-kor jövök érted. Addig is szia!
- Szia! – Winry becsukta maga mögött az ajtót és neki dőlt. Egy nagyot sóhajtott. Nagyon rossz érzése van ezzel kapcsolatban. Eleve nem is szereti a horrorfilmeket csak nem akarta megbántani a fiút. De még csak nem is ismeri. Na meg ő már szeret valakit. Bár erre is csak nemrég jött rá és azzal is tisztában van, hogy ez viszonzatlan és esélytelen szerelem.
- Na mindegy! Lehet, hogy rendes a fiú! – szólalt meg.
- Mi? Randira mész? – szólalt meg mellőle az anyukája csillogó szemekkel. – Muszáj ruhákat vennünk. Mikor lesz?
- Szombaton.
- Akkor pénteken megyünk és valami csinos ruhát keresünk neked. Már nagyon várom. – mondta és dúdolva elment a konyhába, hogy elmosogasson.
- Na még csak ez kellett. Ha valami különleges alkalom van mindig valami csinos ruhát akar venni anyukám. – sóhajtott nagyobbakat.
Másnap reggel még mindig sóhajtozva ment az iskolába. Nem aludt valami sokat az este, mert megbánta, hogy belement a randiba, de már nem mondhatta vissza. Ekkor Ed hirtelen megjelent mellette. Az arcán látszott nem aludt valami sokat. Bár nem is csoda. Este itta békésen a teáját, erre felhívja a barátja, és boldogan elmeséli a randit. Szegény Ed erre ki is köpte a teáját és egész éjszaka nem aludt.
- Valami baj van? – kérdezte Winry.
- Nem, dehogy. Amúgy hallottam a randidról Ryuu-tól.
- Szóval Ryuu-nak hívják. – mondta.
- Mi? Nem is tudtad a nevét, és mégis belementél? – döbbent le a fiú.
- Igen, mert rendes fiúnak tűnt.
* Te aztán szörnyen naiv vagy Winry!* - állapította meg.
- De én tulajdonképpen… - próbált magyarázkodni, de Ed a szavába vágott.
- Jó neked! Örülök. – mondta és előrébb sietett. Winry azt hitte darabokra tört a szíve. Tulajdonképpen úgy érezte, mintha azt mondta volna, hogy nyugodtan, mert őt úgy se érdekli.
- Na várj csak! Azért is elmegyek arra a randira. – mondta halkan, de forrt a dühtől. A suliban, amikor a többiek meghallották, nagyon örültek és elkezdték ellátni Winry-t randi tanácsokkal. Ed még aznap elment a barátjához. Úgy gondolta nem hazudhat többet a barátjának.
- Hello Ed! Mi a baj? – kérdezte Ryuu.
- Azért jöttem, hogy elmondjak valamit. Sajnálom, de nem tudlak támogatni Winry-vel kapcsolatban.
- Miről beszélsz? – kérdezte kicsit döbbenten, de már sejtett valamit.
- Én hazudtam neked. Tulajdonképpen ő érdekel engem, és emiatt nem tudok segíteni. Sajnálom. – hajolt meg barátja előtt.
- Semmi baj! – mosolygott rá Ryuu. – De ettől még nem adom fel. Igazságosan fogunk versenyezni. Nyerjen a jobb. – nyújtotta Ed felé a kezét. Ed fogadta és kezett rázott vele.
- De remélem, ha te nyersz nem csak játszadozni fogsz vele, mert azt nagyon megbánod. – tette még hozzá.
Elérkezett a randi napja. Ryuu és Winry találkoztak. Winry-n egy egyberészes, nyakbakötős fekete ruha volt rajta. Ryuu-nak hirtelen gyorsan kezdett dobogni a szíve tőle. Ilyet még sose tapasztalt. A randi alatt nagyon jól érezték magukat, és nagyon jót beszélgettek.
Nagyon jól éreztem ma magam! Köszönöm! – mondta mosolyogva Winry és el akart menni, de Ryuu megfogta a kezét. Erre Winry meglepődött. Ryuu mélyen a lány szemébe nézett, de Winry arrébb húzódott és kihúzta a kezét Ryuu kezéből.
- Sajnálom! Bár belementem ebbe a randiba, de én már mást szeretek. Én…
- De ez meg fog változni. - vágott Winry szavába. – Elérem, hogy belém szeress. Nos, akkor viszlát. Majd még találkozunk. – ezzel hátat fordított és elment. Beletörődött, hogy mára ennyi. Az eső hirtelen elkezdett zuhogni. Winry nem hozott magával esernyőt. Sétált a zuhogó esőbe, lehajtott fejjel. Örült a vallomásnak, de tudta, hogy sose tudná viszonozni ezeket az érzéseket. És megértette milyen érzés lehet, mert ő is hasonlóba van. Ekkor hirtelen valaki egy ernyőt tartott felé és rákoppintott a fejére.
- Idióta! Meg fogsz fázni! – felnézett és látta Ed áll mellette.
- Otthon hagytam az ernyőm. – mondta, de még mindig szomorkásan.
- Te tényleg idióta vagy! – ismételte Ed.
- Mi?
- Gyere! Nálunk van ruha és átöltözhetsz. Még megfázol.
- Köszönöm. – mondta és arcán egy szomorkás mosoly volt.
- Valami baj van? – kérdezte Ed aggódva.
- Dehogy! Nincs semmi. – mentegetőzött Winry.
- Értem. De ha bajban vagy nyugodtan szólj nekem. Én segítek. – jegyezte meg Ed.
- Köszönöm. – mosolyodott el és bele kapaszkodott Ed karjába. Erre a fiú elpirult, de egy halvány mosoly látszott az arcán. Amikor megérkeztek Ed apja és anyja már otthon volt.
- Oh, meglepő. Egy lány vendég. – örült az anyja. Hosszú, barna, kicsit hullámos haja volt Ed anyjának. Ed apja a fotelen ült és újságot olvasott. Neki hosszú, szőke, egyenes haja volt és pont úgy volt lófarokba fogva,mint Ed-nek.
- Látom csurom vizesek vagytok. Mindjárt hozok nektek ruhát.
- Köszönöm! És bocsánat a zavarásért!
- Ugyan, ugyan! - mondta Ed anyja.
- Mi az Ed? – nézett fel az apja – Csak nem a barátnőd?
- Mi? – lepődött meg Winry. Ed dühösen odasietett és fejbe vágta apját.
- Hagyd abba a hülyeségeidet! – mondta dühösen.
Ed anyja hozott nekik ruhát és mindketten bementek egy külön szobába öltözni. Winry kész volt és gondolta megköszöni Ed-nek a ruhát. Bekopogott és benyitott. Ed épp akkor még öltözött. Felül semmi se volt rajta, amitől Winry elpirult, és azt hitte mindjárt kiugrik a szíve.
- Bocsánat! – mondta vörös arccal. Ki akart menni a szobából. Ed épp meg akarta fogni a kezét, mert mondani akart neki valamit, de elestek. Ed ráesett Winry-re és arcuk veszélyes közelségben volt. Pont akkor nyitott be Ed apja, amikor meglátta a két földön fekvő fiatalt.
- Csak mondani akartam valamit, de akkor bocsánat a zavarásért. Folytassátok nyugodtan. – mondta és bezárta az ajtót.
- Az a mocskos vénember… - morgolódott Ed. Felpattant és dühösen ment az apja után. Ezután Winry már csak egy hatalmas csattanást hallott. De nem nagyon tudott rá figyelni, mert a szíve majd kiugrott a helyéről. Eközben Rukia épp nézett tévét. Hirtelen csöngetést hallott. Kinyitotta az ajtót és Renji állt ott egy csokor virággal a kezébe.
- Kérlek, járj velem! – mondta és oda nyújtotta Rukia-nak a virágot.
- Jaj, ne játszd a hülyét! Nagyon is jól értetted. – szólt vissza Ryuu. – Képzeld csak el! Ha ilyen gyönyörű barátnőm lenne mindenki irigykedne rám. Kéz a kézben sétálnánk, bentot csinálna nekem. – képzelte el a jelenetet közben és széles mosoly jelent meg a száján. Ed már egy csöppet sem mosolygott.
* Szerintem nem így lenne. A szokásos módon rossz helyre nyúlnál, mint a többi lánynál és ő a fejedhez vágna egy vaskukát. Hozzám is hozzám vágott egyet. És ok nélkül. Nagyon fájt.*
- Hallasz Ed? Mi az? Elgondolkodtál? – bökdöste meg Ryuu.
- Hm? Ja, igen. Egy kicsit. – kapott észhez Ed.
- Mi? Csak nem egy lányról? Biztos tetszik neked valaki! – mosolyodott el ismét szokásához híven a fiú.
- Nem. Én nem vagyok olyan perverz, nőcsábász, mint egyesek. – jelentette ki Ed.
- Ez gonosz volt! Na akkor segítesz?
- Még átgondolom. Most mennem kell. Na csá! – köszönt Ed és hátat fordított.
- Jól gondold át! – kiabált utána barátja. Ed összezavarodott. Ryuu barátja és az a természetes, hogy segít neki, de mégse akart neki segíteni. És nem tudja miért. Eközben Winry hazaért. Köszönt a szüleinek. A szülei mindketten szőkék voltak kék szemmel. Nem csoda, hogy Winry is úgy nézett ki. Felviharzott a szobájába és ledőlt az ágyra. Dobálta fel le a párnáját és közben gondolkozott ő is.
- Vajon ki lehetett az a fiú? – tette fel magának a kérdést. – Egész helyes volt! – mosolyodott el. – De akkor is! Ed az igazi. – erre a kijelentésre felült és szomorúan nézett maga elé. – De nincs esélyem nála. – sóhajtott egyet majd ledőlt ismét. Ekkor csengetés hangját hallotta és felkiabált a mamája:
- Winry! Látogató!
- Mindjárt megyek! – kiabált vissza.
Lement és legnagyobb meglepetésére az a fiú állt ott az ajtóba, aki Ed-el volt.
- Te mit keresel itt? – kérdezte meglepetten
- Jöttelek meglátogatni.
- Értem. Vagyis nem! Mégis honnan tudod a címem? Nem is ismerjük egymást.
- De szeretnélek megismerni! Tetszel nekem! Nem lenne kedved eljönni velem egy ismerkedős randira? – mondta nagy mosollyal az arcán.
- Mi? – mondta elpirultan Winry.
- Nyugi! Csak moziba mennénk meg egy kávézóba. Semmi más. Megbízhatsz bennem.
- Hm… - gondolkodott el mélyen Winry. – Rendben.
- Örülök neki! Milyen nap is van ma? Ja, igen. Csütörtök. Akkor mit szólnál, ha szombaton elmennénk? Találtam egy tök jó horror filmet. Az jó lesz?
- I…Igen! – válaszolt bizonytalanul Winry.
- Értem. Akkor majd 5-kor jövök érted. Addig is szia!
- Szia! – Winry becsukta maga mögött az ajtót és neki dőlt. Egy nagyot sóhajtott. Nagyon rossz érzése van ezzel kapcsolatban. Eleve nem is szereti a horrorfilmeket csak nem akarta megbántani a fiút. De még csak nem is ismeri. Na meg ő már szeret valakit. Bár erre is csak nemrég jött rá és azzal is tisztában van, hogy ez viszonzatlan és esélytelen szerelem.
- Na mindegy! Lehet, hogy rendes a fiú! – szólalt meg.
- Mi? Randira mész? – szólalt meg mellőle az anyukája csillogó szemekkel. – Muszáj ruhákat vennünk. Mikor lesz?
- Szombaton.
- Akkor pénteken megyünk és valami csinos ruhát keresünk neked. Már nagyon várom. – mondta és dúdolva elment a konyhába, hogy elmosogasson.
- Na még csak ez kellett. Ha valami különleges alkalom van mindig valami csinos ruhát akar venni anyukám. – sóhajtott nagyobbakat.
Másnap reggel még mindig sóhajtozva ment az iskolába. Nem aludt valami sokat az este, mert megbánta, hogy belement a randiba, de már nem mondhatta vissza. Ekkor Ed hirtelen megjelent mellette. Az arcán látszott nem aludt valami sokat. Bár nem is csoda. Este itta békésen a teáját, erre felhívja a barátja, és boldogan elmeséli a randit. Szegény Ed erre ki is köpte a teáját és egész éjszaka nem aludt.
- Valami baj van? – kérdezte Winry.
- Nem, dehogy. Amúgy hallottam a randidról Ryuu-tól.
- Szóval Ryuu-nak hívják. – mondta.
- Mi? Nem is tudtad a nevét, és mégis belementél? – döbbent le a fiú.
- Igen, mert rendes fiúnak tűnt.
* Te aztán szörnyen naiv vagy Winry!* - állapította meg.
- De én tulajdonképpen… - próbált magyarázkodni, de Ed a szavába vágott.
- Jó neked! Örülök. – mondta és előrébb sietett. Winry azt hitte darabokra tört a szíve. Tulajdonképpen úgy érezte, mintha azt mondta volna, hogy nyugodtan, mert őt úgy se érdekli.
- Na várj csak! Azért is elmegyek arra a randira. – mondta halkan, de forrt a dühtől. A suliban, amikor a többiek meghallották, nagyon örültek és elkezdték ellátni Winry-t randi tanácsokkal. Ed még aznap elment a barátjához. Úgy gondolta nem hazudhat többet a barátjának.
- Hello Ed! Mi a baj? – kérdezte Ryuu.
- Azért jöttem, hogy elmondjak valamit. Sajnálom, de nem tudlak támogatni Winry-vel kapcsolatban.
- Miről beszélsz? – kérdezte kicsit döbbenten, de már sejtett valamit.
- Én hazudtam neked. Tulajdonképpen ő érdekel engem, és emiatt nem tudok segíteni. Sajnálom. – hajolt meg barátja előtt.
- Semmi baj! – mosolygott rá Ryuu. – De ettől még nem adom fel. Igazságosan fogunk versenyezni. Nyerjen a jobb. – nyújtotta Ed felé a kezét. Ed fogadta és kezett rázott vele.
- De remélem, ha te nyersz nem csak játszadozni fogsz vele, mert azt nagyon megbánod. – tette még hozzá.
Elérkezett a randi napja. Ryuu és Winry találkoztak. Winry-n egy egyberészes, nyakbakötős fekete ruha volt rajta. Ryuu-nak hirtelen gyorsan kezdett dobogni a szíve tőle. Ilyet még sose tapasztalt. A randi alatt nagyon jól érezték magukat, és nagyon jót beszélgettek.
Nagyon jól éreztem ma magam! Köszönöm! – mondta mosolyogva Winry és el akart menni, de Ryuu megfogta a kezét. Erre Winry meglepődött. Ryuu mélyen a lány szemébe nézett, de Winry arrébb húzódott és kihúzta a kezét Ryuu kezéből.
- Sajnálom! Bár belementem ebbe a randiba, de én már mást szeretek. Én…
- De ez meg fog változni. - vágott Winry szavába. – Elérem, hogy belém szeress. Nos, akkor viszlát. Majd még találkozunk. – ezzel hátat fordított és elment. Beletörődött, hogy mára ennyi. Az eső hirtelen elkezdett zuhogni. Winry nem hozott magával esernyőt. Sétált a zuhogó esőbe, lehajtott fejjel. Örült a vallomásnak, de tudta, hogy sose tudná viszonozni ezeket az érzéseket. És megértette milyen érzés lehet, mert ő is hasonlóba van. Ekkor hirtelen valaki egy ernyőt tartott felé és rákoppintott a fejére.
- Idióta! Meg fogsz fázni! – felnézett és látta Ed áll mellette.
- Otthon hagytam az ernyőm. – mondta, de még mindig szomorkásan.
- Te tényleg idióta vagy! – ismételte Ed.
- Mi?
- Gyere! Nálunk van ruha és átöltözhetsz. Még megfázol.
- Köszönöm. – mondta és arcán egy szomorkás mosoly volt.
- Valami baj van? – kérdezte Ed aggódva.
- Dehogy! Nincs semmi. – mentegetőzött Winry.
- Értem. De ha bajban vagy nyugodtan szólj nekem. Én segítek. – jegyezte meg Ed.
- Köszönöm. – mosolyodott el és bele kapaszkodott Ed karjába. Erre a fiú elpirult, de egy halvány mosoly látszott az arcán. Amikor megérkeztek Ed apja és anyja már otthon volt.
- Oh, meglepő. Egy lány vendég. – örült az anyja. Hosszú, barna, kicsit hullámos haja volt Ed anyjának. Ed apja a fotelen ült és újságot olvasott. Neki hosszú, szőke, egyenes haja volt és pont úgy volt lófarokba fogva,mint Ed-nek.
- Látom csurom vizesek vagytok. Mindjárt hozok nektek ruhát.
- Köszönöm! És bocsánat a zavarásért!
- Ugyan, ugyan! - mondta Ed anyja.
- Mi az Ed? – nézett fel az apja – Csak nem a barátnőd?
- Mi? – lepődött meg Winry. Ed dühösen odasietett és fejbe vágta apját.
- Hagyd abba a hülyeségeidet! – mondta dühösen.
Ed anyja hozott nekik ruhát és mindketten bementek egy külön szobába öltözni. Winry kész volt és gondolta megköszöni Ed-nek a ruhát. Bekopogott és benyitott. Ed épp akkor még öltözött. Felül semmi se volt rajta, amitől Winry elpirult, és azt hitte mindjárt kiugrik a szíve.
- Bocsánat! – mondta vörös arccal. Ki akart menni a szobából. Ed épp meg akarta fogni a kezét, mert mondani akart neki valamit, de elestek. Ed ráesett Winry-re és arcuk veszélyes közelségben volt. Pont akkor nyitott be Ed apja, amikor meglátta a két földön fekvő fiatalt.
- Csak mondani akartam valamit, de akkor bocsánat a zavarásért. Folytassátok nyugodtan. – mondta és bezárta az ajtót.
- Az a mocskos vénember… - morgolódott Ed. Felpattant és dühösen ment az apja után. Ezután Winry már csak egy hatalmas csattanást hallott. De nem nagyon tudott rá figyelni, mert a szíve majd kiugrott a helyéről. Eközben Rukia épp nézett tévét. Hirtelen csöngetést hallott. Kinyitotta az ajtót és Renji állt ott egy csokor virággal a kezébe.
- Kérlek, járj velem! – mondta és oda nyújtotta Rukia-nak a virágot.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése