7.fejezet
Furcsa párosítás
Furcsa párosítás
Rukia szóhoz se tudott jutni a döbbenettől. Elfogadta a virágot, de Renji kérdésére semmit se tudott mondani. Renji látta rajta ezt a zavarodottságot, így inkább megegyeztek, hogy Rukia kap egy hetet a válaszadásra. Rukia este nem tudott aludni. Forgolódott az ágyában és emlékek jártak a fejében. Renji-vel még öt évesen ismerkedtek meg. Rukia nem rég költözött ide és a szülei nagyon jóba lettek Renji szüleivel. Egyik nap áthozták Renji-t játszani hozzá. Emlékezett, hogy akkor is rögtön felvágott. Már kiskora óta kendozott és azt mutatta be Rukia-nak. Persze a lány se hagyta magát. Ő épp karatézott és bemutatta ő is a tudományát, de ezután rögtön össze is verekedtek. Ezután mire észbe kaptak együtt voltak mindig és segítették egymást. Rukia-nak főleg az az emlék jutott eszébe a legtöbbször, amikor egyszer eltévedt és tőle egy-két évvel nagyobb fiúk kötöttek belé. Renji akkor rögtön feltűnt és fakardjával összeverte a fiúkat. Hirtelen visszazökkent a valóságba, mert zajt hallott. Oldalra nézett és megkönnyebbülve látta, hogy csak fekete színű macskája az. Rögtön visszamerült a gondolataiba, de nem sokáig elmélkedett, mert elnyomta az álom. Másnap reggel a földön találta magát. Kómásan rá akart nézni az órára, de megdöbbenve látta, hogy az óra a falhoz van vágva. Aztán eszébe jutott mi történt. Az óra csörgött, de ő még mindig álmos volt és szinte reflexszerűen hozzávágta a falhoz. Gyorsan felkapta egyenruháját és elkezdett futni az iskola felé. Útközben összetalálkozott Renji-vel. Látszott rajta, hogy egész este nem aludt.
- ’Reggelt! – köszönt oda Renji.
- Jó reggelt! – válaszolt vissza Rukia. Furcsán érezte magát. Gombócot érzett a torkában és hiába akarta valamivel megtörni a kínos csöndet nem tudott mit kitalálni.
- A hajad… - szólalt meg Renji.
- A hajam? Mi van a hajammal? – kérdezte meglepetten.
- A hajad szörnyen áll ma reggel. – jegyezte meg a fiú kuncogva. Ekkor vette észre Rukia, hogy a nagy sietségben elfelejtett megfésülködni és most úgy áll a haja, mint egy szénakazal.
- Bunkó! – vágta fejbe táskájával. De Renji se hagyta magát. Futás közben verekedtek a táskával aztán hirtelen neki mentek egy falnak. Akkor vették észre, hogy az iskolánál vannak. De már zárták be a kapukat. Gyorsan még bejutottak és futottak a termükhöz, mivel vagy tíz perces késésbe voltak. Amikor benyitottak a terembe egy-egy kréta vágódott a fejükhöz.
- Késtek!
- Sajnáljuk, sensei! – mondták egyszerre.
- Hát elhiszem, hogy igyekeztek, mivel látta az egész osztály, hogy kerültek közelebbi barátságba a fallal. De ez még nem ok a késésre! Most üljenek le a helyükre! Most az egyszer eltekintek a büntetéstől.
- Köszönjük, sensei! – mondták ismét és elballagtak a helyükre.
- Hol voltatok eddig? – súgta oda neki Orihime, amikor a helyére ért Rukia.
- Hát elaludtam.
- És Renji-kun?
- Fogalmam sincs. Mi vagyok én?! A pótmamája?! - mondta ingerülten.
- Nyugi, nyugi! Csak kérdeztem.
- Sajnálom. Szünetbe elmondok nektek valamit.
- Rendben.
Az óra egész gyorsan eltelt. Rukia egész óra alatt azt tervezte, hogy mondja el a dolgokat a lányoknak. Amikor kicsöngettek Hinata,Winry,Sakura,Orihime és Ino Rukia köré gyűlt. Miután mindent elmondott a barátnőinek ők csak szájat tátva bámultak. De meglepődöttségüket öröm váltotta fel.
- Tudtam, hogy ti össze fogtok jönni! – mondta boldogan Ino.
- Na igen! Én is sejtettem, mivel mindig együtt voltatok. – helyeselte Sakura.
- De még nem jöttünk össze. – szakította félbe őket Rukia.
- Mi? Miért nem? – kérdezte Orihime.
- Hát, mert mindig csak egy barátként tekintettem rá. Sose gondoltam rá fiúmként.
- De ő többet érez irántad. Szerintem ne szalaszd el a lehetőséget! – tanácsolta Winry.
- Hát még gondolkodom. – mondta Rukia. Az egész estét ismét gondolkodással töltötte el. Másnap reggel ismét késében volt, de most sehol se látta Renji-t és rossz érzése támadt. Amikor beért az iskolába látta Renji nincs sehol. Kiderült Renji beteg lett.
- Elmehetnél ápolni Renji-t. – szólt oda neki Ichigo. – Biztos örülne neked.
- Szóval elmondta nektek?
- Igen.
- Gondoltam. Oké, felmegyek hozzá suli után. – válaszolta nyugodtan.
Iskola után rögtön el is indult Renji házához. Amikor kopogtatott megdöbbenve látta, hogy nyitva az ajtó. Még nagyobb megdöbbenést váltott ki az, hogy minden összevissza és Renji csak egyedül van itthon. Rukia odarohant ahhoz a heverőhöz, amin feküdt és úgy látszott nagy láza van.
- Renji! Jól vagy? Nincs itthon senki? – kérdezte aggódva.
- Rukia? – lepődött meg. – Nem számítottam rád. És nincs senki. Elmentek egy üzleti útra.
- Értem. Akkor most én fogok gondoskodni rólad. – mosolyodott el és elkezdett rendet rakni.
- Tényleg nem kell. – mentegetőzött Renji.
- Nyugi. Ez semmiség. – mondta és közben hozott vizes borogatást Renji fejére, ami nagyon jól esett neki. Gyorsan rendet rakott és főzött a fiúnak egy levest. Gondolta egész nap nem ehetett és igaza is volt, mert Renji nagyon gyorsan megette a levest és még repetát is kért. Rukia a szüleit felhívta, és megkérte maradhasson itt estére is. Féltette Renji-t így, hogy egyedül van. Gyorsan repült az idő és beesteledett.
- Miért maradtál itt velem? – kérdezte Renji.
- Hát nem is tudom. Talán azért, mert megszoktam, hogy veled vagyok és aggódtam miattad.
Ekkor Renji felült és belenézett Rukia szemeibe. Megfogta a kezét és magához rántotta. Hirtelen Rukia azon kapta magát, hogy Renji csókolja. De Renji feleszmélt mit csinál, és elengedte Rukia-t.
- Bocsi! – mondta zavartan.
- Igen! – válaszolt Rukia. - A válaszom igen a korábbi kérdésedre.
Renji nagyon megörült, amikor meghallotta a választ. Este beszélgettek és kiderült, hogy barátaik se közömbösek egymás iránt. Így eldöntötték minden áron, de összehozzák őket is. Másnap reggel a többiek örömmel hallották, hogy összejöttek, de az ötletüket egy cseppet sem fogadták örömmel.
- Mi? – kiabálták egyszerre.
- Miért ne? Szerintem jó ötlet, ha mindannyian elmennénk egy közös randira.
- De mégis kivel? Nincs is senkink. – mondták szinkronban.
- Hát mindenki választ magának egy párt és azzal megy.
- Sajnálom, de nekem nem megy! Edzésem lesz! – vágta ki magát Ichigo.
- Én meg elkísérem az edzésre Ichigo-t! – vágta ki magát szintén Orihime.
- Sajnálom, de nekem meg a szüleimmel kell elmenni családi látogatásra. Pedig ebbe részt vennék. – mondta szomorúan Ino.
- Ti jöttök akkor? – nézett azokra, akik megmaradtak. Sakura, Winry, és Hinata megadták magukat. Sasuke, Ed és Naruto nem nagyon akartak belemenni, de végül ők is megadták magukat. Végül Orihime-t és Ichigo-t is lebeszélték az edzésről.
- Oké! Akkor mindannyian megyünk hétvégén. – mondta boldogan Rukia.
- ’Reggelt! – köszönt oda Renji.
- Jó reggelt! – válaszolt vissza Rukia. Furcsán érezte magát. Gombócot érzett a torkában és hiába akarta valamivel megtörni a kínos csöndet nem tudott mit kitalálni.
- A hajad… - szólalt meg Renji.
- A hajam? Mi van a hajammal? – kérdezte meglepetten.
- A hajad szörnyen áll ma reggel. – jegyezte meg a fiú kuncogva. Ekkor vette észre Rukia, hogy a nagy sietségben elfelejtett megfésülködni és most úgy áll a haja, mint egy szénakazal.
- Bunkó! – vágta fejbe táskájával. De Renji se hagyta magát. Futás közben verekedtek a táskával aztán hirtelen neki mentek egy falnak. Akkor vették észre, hogy az iskolánál vannak. De már zárták be a kapukat. Gyorsan még bejutottak és futottak a termükhöz, mivel vagy tíz perces késésbe voltak. Amikor benyitottak a terembe egy-egy kréta vágódott a fejükhöz.
- Késtek!
- Sajnáljuk, sensei! – mondták egyszerre.
- Hát elhiszem, hogy igyekeztek, mivel látta az egész osztály, hogy kerültek közelebbi barátságba a fallal. De ez még nem ok a késésre! Most üljenek le a helyükre! Most az egyszer eltekintek a büntetéstől.
- Köszönjük, sensei! – mondták ismét és elballagtak a helyükre.
- Hol voltatok eddig? – súgta oda neki Orihime, amikor a helyére ért Rukia.
- Hát elaludtam.
- És Renji-kun?
- Fogalmam sincs. Mi vagyok én?! A pótmamája?! - mondta ingerülten.
- Nyugi, nyugi! Csak kérdeztem.
- Sajnálom. Szünetbe elmondok nektek valamit.
- Rendben.
Az óra egész gyorsan eltelt. Rukia egész óra alatt azt tervezte, hogy mondja el a dolgokat a lányoknak. Amikor kicsöngettek Hinata,Winry,Sakura,Orihime és Ino Rukia köré gyűlt. Miután mindent elmondott a barátnőinek ők csak szájat tátva bámultak. De meglepődöttségüket öröm váltotta fel.
- Tudtam, hogy ti össze fogtok jönni! – mondta boldogan Ino.
- Na igen! Én is sejtettem, mivel mindig együtt voltatok. – helyeselte Sakura.
- De még nem jöttünk össze. – szakította félbe őket Rukia.
- Mi? Miért nem? – kérdezte Orihime.
- Hát, mert mindig csak egy barátként tekintettem rá. Sose gondoltam rá fiúmként.
- De ő többet érez irántad. Szerintem ne szalaszd el a lehetőséget! – tanácsolta Winry.
- Hát még gondolkodom. – mondta Rukia. Az egész estét ismét gondolkodással töltötte el. Másnap reggel ismét késében volt, de most sehol se látta Renji-t és rossz érzése támadt. Amikor beért az iskolába látta Renji nincs sehol. Kiderült Renji beteg lett.
- Elmehetnél ápolni Renji-t. – szólt oda neki Ichigo. – Biztos örülne neked.
- Szóval elmondta nektek?
- Igen.
- Gondoltam. Oké, felmegyek hozzá suli után. – válaszolta nyugodtan.
Iskola után rögtön el is indult Renji házához. Amikor kopogtatott megdöbbenve látta, hogy nyitva az ajtó. Még nagyobb megdöbbenést váltott ki az, hogy minden összevissza és Renji csak egyedül van itthon. Rukia odarohant ahhoz a heverőhöz, amin feküdt és úgy látszott nagy láza van.
- Renji! Jól vagy? Nincs itthon senki? – kérdezte aggódva.
- Rukia? – lepődött meg. – Nem számítottam rád. És nincs senki. Elmentek egy üzleti útra.
- Értem. Akkor most én fogok gondoskodni rólad. – mosolyodott el és elkezdett rendet rakni.
- Tényleg nem kell. – mentegetőzött Renji.
- Nyugi. Ez semmiség. – mondta és közben hozott vizes borogatást Renji fejére, ami nagyon jól esett neki. Gyorsan rendet rakott és főzött a fiúnak egy levest. Gondolta egész nap nem ehetett és igaza is volt, mert Renji nagyon gyorsan megette a levest és még repetát is kért. Rukia a szüleit felhívta, és megkérte maradhasson itt estére is. Féltette Renji-t így, hogy egyedül van. Gyorsan repült az idő és beesteledett.
- Miért maradtál itt velem? – kérdezte Renji.
- Hát nem is tudom. Talán azért, mert megszoktam, hogy veled vagyok és aggódtam miattad.
Ekkor Renji felült és belenézett Rukia szemeibe. Megfogta a kezét és magához rántotta. Hirtelen Rukia azon kapta magát, hogy Renji csókolja. De Renji feleszmélt mit csinál, és elengedte Rukia-t.
- Bocsi! – mondta zavartan.
- Igen! – válaszolt Rukia. - A válaszom igen a korábbi kérdésedre.
Renji nagyon megörült, amikor meghallotta a választ. Este beszélgettek és kiderült, hogy barátaik se közömbösek egymás iránt. Így eldöntötték minden áron, de összehozzák őket is. Másnap reggel a többiek örömmel hallották, hogy összejöttek, de az ötletüket egy cseppet sem fogadták örömmel.
- Mi? – kiabálták egyszerre.
- Miért ne? Szerintem jó ötlet, ha mindannyian elmennénk egy közös randira.
- De mégis kivel? Nincs is senkink. – mondták szinkronban.
- Hát mindenki választ magának egy párt és azzal megy.
- Sajnálom, de nekem nem megy! Edzésem lesz! – vágta ki magát Ichigo.
- Én meg elkísérem az edzésre Ichigo-t! – vágta ki magát szintén Orihime.
- Sajnálom, de nekem meg a szüleimmel kell elmenni családi látogatásra. Pedig ebbe részt vennék. – mondta szomorúan Ino.
- Ti jöttök akkor? – nézett azokra, akik megmaradtak. Sakura, Winry, és Hinata megadták magukat. Sasuke, Ed és Naruto nem nagyon akartak belemenni, de végül ők is megadták magukat. Végül Orihime-t és Ichigo-t is lebeszélték az edzésről.
- Oké! Akkor mindannyian megyünk hétvégén. – mondta boldogan Rukia.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése