Páros: Soloshe (Solomon x Sheba)
Megjegyzés: A legutóbbi fejezetek után akartam valami boldogabbat írni velük és még fogok is szerintem, hisz teljesen beleszerettem ebbe a párosba. Ezt elsősorban Luce-nak ajánlom, aki ugyanolyan nagy Solomon x Sheba fan, mint én és persze az összes jövőbeli fannak/akik egy kicsit is érdeklődnek irántuk Egy kicsit hosszabb lett és másabb, mint terveztem, de remélem eléggé érdekes, hogy mindenki végig olvassa. <3>
Sheba sose gondolta volna, hogy
valaha lesz családja. Egész életében az árvaház falai között élt, ott nőtt fel,
és bár az ottani szerzetesrend nővérei sok szeretett adtak neki, sose
tapasztalta azt, mint amit más gyerekek. Középiskolában is mindig egyedül
érezte magát, bár sok barátja volt, mégis, amikor a közös családi sportnapok
vagy bankettek mindig egyedül töltötte el ezeket az eseményeket. Ekkor
határozta el, hogy nem számít mennyi balsorssal sújtja az élet, mindig képes
lesz egyedül állni a lábán és sose fog senkire támaszkodni. Így indult neki az
egyetemnek is és sikeresen végig vitte. Közben messzire elkerülte a szerelem.
Egészen addig, míg dolgozni nem ment. Egyetemen egész jól végzett és sikerült
néhány kapcsolatot kialakítani, szóval egy jól menő céghez osztották be. A
média sokat foglalkozik a viszonylag új, de nagy sikerű Alma Toran Vállalattal.
Rövid idő alatt hatalmas felfedezéseket tettek gépek terén. Elsősorban orvosi
gépekkel foglalkoztak, de másfélék is előfordultak náluk. Mindig azt hirdették,
hogy jobbá szeretnék tenni a világot. Persze Sheba ezt csak önreklámozásnak
vélte, de mivel igen megbízható munkahelynek tűnt elvállalta. Rögtön a tervező
osztályhoz került, mivel egyetemen sokat foglalkozott maga is különböző tudományokkal.
Még mielőtt elkezdhette volna a munkát, már legendákat hallott Solomon-ról a
cég igazgatójáról és Ugo-ról, az ottani feltaláló zseniről. Mindkettejüknek
hatalmas rajongó tábora lett, így nem tudta elégszer hallgatni a róluk áradozó
lányokat. Solomon a rideg, de jóképű igazgató nagy tervekkel, míg Ugo a kissé
bohókás, de kedves zseni. Persze a lány úgy érezte magát, mint valami rossz
shoujo mangában. De kicsit kíváncsi volt, hisz a tervező részleg vezetője Ugo
volt és kíváncsi lett mennyi igaz és mennyi csak pletyka. De a megismerkedésük
nem úgy történt, ahogy ő tervezte. Még pár napja dolgozott ott és épp a menzán
ebédelt, amikor hallotta a háta mögött olvadozó lányok sikolyait. Próbált minél
hamarabb eliszkolni, mielőtt a tömeg agyontapossa, így leült az egyik
asztalhoz. De szerencsétlenségére Ugo épp arra járt, és mint kiderült néha
eléggé ügyetlen tud lenni, rögtön nyakon öntötte Sheba-t és magát is egy nagy
adag főzelékkel, ő pedig elesett. Sheba megsajnálta őt és próbált segíteni
neki, de amikor hozzáért Ugo felkiáltott és úgy elrohant, mintha megégették
volna. A lányok persze eközben majd keresztüldöfték tekintettükkel.
- Ugo túl félénk – szólalt meg
valaki a háta mögött és megkönnyebbülve látta, hogy újdonsült barátnője Falan
az – Alig tud megszólalni, ha olyan lányokkal beszél, akikhez nem szokott
hozzá. Ha meg hozzájuk is ér… vége… szánalmas, nem? Pedig el kellene neki egy
jó nő – Falan a többi lánnyal ellentétben sem Solomon-t, sem Ugo-t nem
istenítette. Ő idősebb volt, mint Sheba és már családanya. Mindig a fiáról
áradozott vagy a férjéről panaszkodott, akit csak a kaja, a mellei és a harc
érdekelte.
- H-h-harc? – lepődött meg Sheba
– Ugye nem maffia tag?
- Ki tudja – nevetett a nő és ez
Sheba-t cseppet sem tette boldoggá – Mindenesetre vigyáznom kell, mert igen
féltékeny tud lenni. A pasi, aki közeledik felém nagyon megjárhatja – ezt úgy
mesélte, mintha ez boldoggá tenné őt. Egyszer el is ment hozzájuk ebédelni és
bár furcsa család voltak, de Sheba igen irigyelte őket. Sokat veszekedtek, de
szerették egymást és ott minden olyan életteli volt. Nem úgy, mint nála, ahol
egyetlen öröme macskája, Momo volt. Szerencsére egy idő után már nem érezte
annyira egyedül magát, hisz Ugo és Falan is nagyon jó barátja lett. De minden
megváltozott, amikor előléptették és Solomon mellé osztották be. A férfi sokkal
másabb volt, mint Ugo. Akármikor beszéltek úgy érezte, mintha valaki átszúrta
volna egy hatalmas jégcsappal. Sose értette, amikor Falan figyelmeztette, hogy
ne essen belé. Ő mindig csak nevetett ezen a feltételezésen. De Falan volt, aki
utoljára nevetett, hisz tényleg beleszeretett. Teljesen munkamániás volt, ezért
neki is sokat kellett túlóráznia. Persze nem mintha olyan sok dolga lett volna,
de azért egy időben idegesítette. Főleg azért, mert olyan feszült hangulat
uralkodott közöttük, amikor kettesben voltak.
- Bezzeg Ugo-val olyan kedvesen
viselkedsz – mindig ezt gondolta miközben csapkodott, mert Solomon épp
kiosztotta őt a pontatlanságáért vagy csak egyszerű gyerekként kezelte - Pedig
csak 5 évvel idősebb! Az nem számít semmit – morogta magában, amikor hallotta,
hogy szobából kiabálnak neki:
- Sheba – egyértelműen Solomon
hangja volt. Már ezer közül is felismerte – ha befejezted szegény, ártatlan
fénymásoló püffölését visszajöhetnél, mert szeretnék még valamit megbeszélni
veled.
- Igenis – válaszolt rá, de ebbe
az összes ellenérzését is belesűrítette. Ám egy idő után teljesen megváltozott
kettejük kapcsolata. Amikor először beszélgettek Sheba felfigyelt arra, amire
eddig soha. Később már alig várta a beszélgetéseket, amikor csillogó kék
szemekkel magyarázta az új találmányokat és működéseiket, illetve azt, hogy
ezzel mit érhetnek el, és mennyi mindenkinek segíthetnek. Szeretett a különböző
kultúrákról is beszélni és tudta, hogy Solomon akár képes lenne egy csapat
kannibál közé is beülni csak, hogy többet tudjon. Sok közös is volt bennük nem
csak ellentétek. Bár más jellemmel rendelkeztek, de mindketten nagyon
magányosak voltak és minél több időt töltöttek együtt annál inkább megszokták,
hogy akármi történik, a másik mindig mellettük állt. Sheba számára egyre
nehezebbé vált, hogy nyugodt maradjon mellette. Gyakran félt attól, hogy ha túl
közel jön hozzá, akkor szívrohamot kap. Nem tudott úgy tekinteni rá, mint
korábban, így sokszor nem azon járt az esze, amin kellett volna. Amikor Solomon
kicsit kintebb gombolta az ingjét a meleg miatt, vagy amikor áthajolt felette,
hogy elvegye a számára szükséges dolgot, ilyenkor Sheba gondolatai olyan
irányba terelődtek, ahova nem igen kellett volna. Otthon mindig szidta magát
ezért, és este mindig elhatározta, hogy erős marad és szigorúan csak kollégaként
és feletteseként tekint rá. Persze ez az elhatározása mindig összeomlott. Egyik
reggel, amikor benyitott az irodába Solomon egy halom könyv felett görnyedt.
- Jó reggelt – köszönt majd
megkérdezte – Mit olvasol? Újabb fizika könyv?
- Nem, biológia. Szeretném jobban
megismerni az emberi testet – és bár ebben semmi célzás nem volt, ezt ő is
tudta, mégis az arca vörösebb lett, mint a legérettebb paradicsom. Persze
Solomon semmit sem vett észre és folytatta – Úgy gondoltam, hogy ha megértem,
hogy működik a női és férfi test, akkor jobban tudjuk megtervezni az orvosi
gépeket is és talán én is besegíthetnék – persze Sheba ebből a mondatból semmit
nem fogott fel, még mindig az elejénél ragadt és úgy érezte, mintha már
gőzölögne is a feje, ezért gyorsan kiment kávét főzni, holott utálja a kávét.
Ezen kívül is még sok bonyodalmon kellett átverekedniük magukat, mire elértek
ahhoz a ponthoz, hogy beismerjék érzelmeiket és megcsókolják egymást. Sheba-ból
mindig olyan erős érzéseket váltott ki, hogy alig tudta megállni, hogy ne
olvadjon el a karjaiban. Amikor erősen magához szorította őt és hevesen csókolta,
akkor mindig átjárta testét a melegség és az energia. Emellett azt érezte, mint
eddig soha. Biztonságot. Egyik dolog követte a másikat, míg össze nem
házasodtak és lett egy fiúk Aladdin. A kisfiú még alig tudott ülni magától
máris, egy próbatétel elé kerültek, hisz Solomon apja, David meghívta őket
ebédre. Egyik délután, amikor épp Aladdinnak az ölében ült hirtelen megcsörrent
a telefon és nagyon megdöbbent, amikor David mutatkozott be neki. Solomon nem
sokat mesélt róla, csak annyit, hogy ő az Al Thamen cég főnöke, amiből vált ki
később az Alma Toran cég. Még az esküvőjükre sem ment el. Bár nem volt benne
biztos, hogy Solomon tényleg feladta a meghívót. Nem tudott róla semmit csak
egy dolgot: ki nem állhatták egymást. Aladdin persze tudatlanul lapozgatta a
könyvet, amit úgy imádott. Még akkor sem zavartatta magát, amikor az apját úgy
kellett kirángatni a kocsihoz, annyira nem akart elmenni arra az ebédre. Sokat
veszekedtek ezen Sheba-val, de amikor a nő felajánlotta, hogy elmegy egyedül,
nagyon gyorsan megváltoztatta a döntését. Amikor a kocsiba ültek Aladdin
csodálattal nézte a körülötte lévő világot. Mindig is nagyon kíváncsi kisfiú
volt és már most látszott, hogy egyszer az apja nyomdokaiba lép. Sheba is
izgatott lett, hisz szerette volna megismerni az apósát. Bár kissé neheztelt rá
azért, amit a fiával tett, de alig várta, hogy Solomon feleségeként mutatkozzon
be. Míg ők ketten a fellegek felett jártak addig Solomon feje felett is
fellegek gyülekeztek, amik inkább viharfelhőre emlékeztettek.
- Ne legyél ilyen – próbálta
vigasztalni, de talán tudat alatt attól félt, hogy bemos az apjának.
- Még nem ismered – erre csak ezt
a választ kapta, és amikor megérkeztek a külváros szélére, Sheba úgy érezte egy
másik világba került. Egy hatalmas két emeletes ház előtt álltak, ami már
kastélyként hatott. Hatalmas kert vette körül szépen betonozott úttal, kis
szökőkúttal és rengeteg szebbnél szebb virágokkal és fákkal. Mintha egy
herceghez ment volna hozzá.
- Itt éltél? – nézte csillogó
szemekkel. Az árvaházban egyetlen szoba volt, amiben sok gyerekkel nyomorogtak.
Teljesen ellentéte ennek a pompának.
- Én jobban szeretem a mi
házunkat – hangsúlyozta ki a „mi” szót, ami a nőt örömmel töltötte el. Néha
bizonytalanul érezte magát és attól félt Solomon meggondolta magát, de egyre
gyakrabban érezte, hogy ő és Aladdin is fontosak számára. Amikor behajtottak és
kiszálltak egy kicsit sétálni kellett az ajtóhoz. Ott már David várta őket.
Sheba valami öregebb fószerra számított és teljesen meglepődött attól, amelyen
látvány tárult elé. Bár máshogy nézett ki, mint Solomon, de a vonásaiban őt
látta, sőt még a testtartásában és kisugárzásában is. Mindkettő igazi
vezéralkat volt. David elmosolyodott, amikor meglátta őket, de volt ebben
valami furcsa. Amikor oldalra nézett látta, hogy férjét még a hideg is kirázta
és az arca úgy nézett ki, mint aki olyat látott, amit nem kellett volna. Amikor
a kezében lévő kisfiára nézett döbbenten látta, hogy ő is ugyanazt az
arckifejezést vette fel.
Fejezzétek be mindketten –
morogta le őket Sheba – vendégségben vagyunk.
- Óóó, üdvözöllek titeket! Drága
fiam – tárta ki a karjait, de mivel látta, hogy fia nem fog a nyakába ugrani
összezárta. Ekkor tekintete a fia mellett állókra tévedt – Ti biztos a mennyem
és az unokám vagytok.
- I-i-igen – hajolt meg Sheba,
ahogy tudott és kissé félénken mutatkozott be – Sheba vagyok, ő pedig Aladdin.
Aladdin teljesen mintha a fiam
miniatűr változata lenne. Bár az anyjára nem hasonlít – és itt volt. David éles
nyelve, amiről Solomon annyit mesélt. Persze ennek a képességnek ő sem volt
híjában – de meglepő, hogy a fiam ilyen elbűvölő feleséget tudott szerezni.
Remélem, jól kijövünk – Sheba arra számított, hogy majd kezet ráznak, de
ehelyett David szorosan megölelte ő pedig teljesen zavarba jött. Aladdin persze
ezt nem értékelte és próbálta a kis kezeivel eltolni a férfit, de nem sikerült.
Solomon arca erre a jelenetre teljesen eltorzult és tekintete élesebb lett,
mint valaha. Karba tette a kezét és kissé dobolt, de amikor látta, hogy apja
nem igen ereszti őt,kikapta karjai közül, és magához húzta.
- Azt hiszem miután ilyen jól
megismerkedtél a feleségemmel megismerhetnénk a te barátnődet is – az él
hallatszott a hangjában.
- Csak egy családi ölelés volt –
tiltakozott a nő, de persze mindenki tudta David elnökről, hogy imádta a nők
társaságát és gyakran váltogatta is őket. Bent még csodálatosabban festett
minden. Gyönyörű márványpadló, bent a szobákban és a nappalikban minőségi
fapadló, gyönyörű festmények itt-ott a falon, ízléses bútorok és szőnyegek. Pont
olyan, mint amit egy főnöktől el lehet várni. A konyha felé kísért minket, ahol
egy kötényben lévő nő állt és a zöldséget darabolta. Bár csak hátulról lehetett
látni, de karcsú alakja, gyönyörű éjfekete haja és elegáns mozgása rögtön
elvette Sheba összes önbizalmát.
- Gyokuen drágám – David hangja
valahogy még mindig mesterkélten hatott – megérkeztek a vendégek – amikor
megfordult még inkább megbizonyosodhatott róla, hogy milyen gyönyörű.
- Óóó, üdvözöllek titeket – a
modora is tökéletes volt csak egy dolog aggasztotta Sheba-t. A nő mosolya és a
tény, hogy egy hatalmas, élezett kést tart feléjük. Pont, mint egy
horrorfilmben. Sheba teljesen elsápadt és férje felé fordult támogatásért, aki
viszont ennyit súgott a fülébe:
- Én megmondtam – azzal tovább is
sétált és olyan hűvösen viselkedett, hogy szinte látszódott mögötte a hóvihar.
- Úgy tűnik érdekes ebéd elébe
nézünk – mosolygott David – Te eléggé érdekes nő vagy. A fiam sok új arcát
láthattam ma és – megfogta két kezével Sheba szabad kezét, mint ahogy a
filmekben szokták a legnagyobb casanovák – remélem még jobban megismerjük
egymást. Bár biztos vagyok benne, hogy a sors keze is benne van a dologban –
ekkor értette meg igazán, hogy újdonsült apósa miért ilyen népszerű. Kettejük
beszélgetését egy csattanás szakította meg. A nő, aki egy perccel ezelőtt még
ott szeletelt hatalmas erővel állította bele a kést a vágódeszkába és
hozzátette:
- Én is alig várom, hogy
megismerhesselek – közben továbbra is ijesztő aurát sugárzott és még a nevetése
is ijesztő volt. Aladdin erőteljesen mutogatott a kijárat felé.
- Aladdin, sajnálom, de ebből
nincs menekvés – suttogta maga elé, majd míg fiát férjére és apósára bízta ő
kisétált a női terminátorral a konyhába miközben azért imádkozott, hogy ne ő
kerüljön a sütőbe.
- És hogy ismerkedtél meg
Daviddel? – kérdezte érdeklődve.
- Óóó, az egy igen szép történet
– miközben mesélt látszott rajta, hogy jobban szorítja a kést – tudod, bár most
Gyokuennek hívnak, de az én igazi nevem Arba és régen egy őrült kínai szekta
szolgálatában álltam. Ott találkoztam Daviddel, aki gyakorlatilag képünkbe
röhögött a vallásunk miatt és azt állította, hogy ilyen isten nem is létezik.
Ezért sokszor összetűzésbe keveredtünk
- Óóó, mint egy James Bond film –
suttogta Sheba és közben elképzelte az öltönyös David-et, amint a kínai ruhában
öltözött Gyokuennel együtt kis késeket dobálnak egymás felé, de ezt persze nem
kötötte az orrára.
- De később csatlakoztam az Al
Thamen céghez és kezembe vettem a sorsom – ekkor zajt hallottak a szobából és
amikor besétáltak látták, hogy Aladdin a polcról rángatja le a könyveket,
miközben a két férfi heves vitát folytat.
- Így bízz egy gyereket a
férfiakra – sóhajtott, majd odament fiához, miközben mintha itt se lettek volna
Solomon és David továbbra is vitatkozott.
- Hidd el nem haragszom rád…
- Nem is kérdeztem!
- Ez a sors akarata volt. Ellenem
kellett, hogy fordulj, de ez így van rendjén
- Nem hiszek a sorsban
- Már pedig kéne. Hidd el, tudom,
hogy Alma Toran sorsa a pusztulás
- De én jól vezetem a cégem, ne
szólj bele, mint mindig
- Nem biztos, hogy a dolgozók és
végig követni fognak téged és céljaid. De ne félj – tette fia vállára a kezét –
tudom, hogy akár egy új világot is alkothatsz a képességeiddel.
- Mi vagy, valami látnok?
- Valami olyasmi…
- Hogy tudtok még mindig erről az
ostobaságról vitatkozni – sóhajtott Gyokuen miközben szokásos fegyverét magánál
tartotta – egyikkőtöknek sincs igaza, így befejezni, míg szépen mondom.
- Rendben drágám, de előbb tedd
le azt a kést mielőtt levágod vele a fejem. Vagy fel akarod idézni a régi szép
időket? – magához húzta a nőt és míg a romantikus jelenet zajlott Solomon
kinyújtotta a nyelvét, mint aki hányni készül. Sheba gyorsan vállba boxolta,
mielőtt felfigyeltek volna erre. Később kiderült, hogy Solomon és Gyokuen régebb
óta ismerik egymást és jó barátok is voltak egy időben. Persze ez az újdonsült
feleséget teljesen szíven ütötte. Mint mindig, amikor depressziós, iszonyatos
mennyiségű kaját fogyasztott el és Aladdin is, aki örökölte anyja természetét.
Eléggé kaotikus lett az ebéd, mert hol Sheba-val és Aladdin-al kellett küzdeni
a kajáért, hol azért repült a kaja, mert a két férfi csapott össze érte.
Hasonlóak voltak, már szinte ijesztően, de egyikük sem ismerte be. Bár feszült
volt a hangulat és ijesztő az új barátnő Sheba mégis nagyon jól érezte magát és
sokat nevetett is. Bár Solomon nem igazán, de amikor látta felesége mosolyát
rögtön megenyhült és bár nem örült, amikor meg kellett ígérnie, hogy még
visszajön. Amikor mentek hazafelé Aladdin egy könyvet szorongatott a kezében,
amit nagyapjától kapott és boldogan lapozgatta.
Megmutatod Aladdin? – vette ki
egy kicsit a kisfiú kezéből a könyvet és hangosan felolvasta – „Magi”…érdekes
egy könyvcím.
Apámat mindig is foglalkoztatták
az ilyen típusú könyvek. - Sheba kíváncsian kinyitotta és ott egy képet látott,
ahol egy szépen felöltözött férfi állt, kezében egy szépen kidolgozott,
aranyozott bot volt és ez a férfi egy irányba mutatott, amit az emberek
követtek. Aladdin izgatottan mutogatott a képre.
- Szóval magi szeretnél lenni?
Akkor legyünk együtt magik – szállt be Sheba a játékba, aminek a kisfiú nagyon
örült. Ez a nap mindig is benne maradt a nő emlékezetébe, mert itt értette meg
mit jelent a „család” szó.
Bevallom ilyen még sosem volt, de
most nem tudtam eldönteni melyik vég lenne jó a fanficnek, ezért írtam egy B
verziót is. Mivel ezt az írói húzást utálják az emberek, de én például néhol
imádom így csak saját felelősségre. :D
Sietnem kell, különben elkések az
irodából – pattant fel Sheba az ágyából és félkómásan körbe nézett. A szokásos
szobájában ébredt, ahol egy asztal, az ágya, egy könyvespolc és a különböző
katedrális faragásai találhatóak. Az ágya mellé volt támasztva a varázspálcája,
hogyha támadás érné, akkor rögtön tudjon reagálni. Solomon ragaszkodott hozzá.
Először összezavarodott, de amikor már kezdett magához térni rájött, hogy az
egészet álmodta.
De furcsa világról álmodtam –
támolygott ki az étkezőbe, hisz Sheba mindig is rossz kelő volt és néha még az
is előfordult, hogy csukott szemmel, párnával a kezében ment ki és csak akkor
tért magához, amikor reggelit raktak elé – Nem hiszem, hogy az emberek
szeretnék ezt az „iroda” nevű helyet. A különböző fajok pedig be se férnének –
már egyre jobban kezdett magához térni, de még mindig imbolyogva ment, amikor
valaki megpaskolta a fejét.
- Hányszor mondtam, hogy ne
mászkálj, amíg nem vagy magadnál. Így könnyű célpont vagy – még csak most
kezdődött a reggel, de már dorgálta, mint egy gyereket, de… - Jó reggelt –
mosolygott Sheba-ra, ami rögtön felébresztette a lányt és felőle akár tovább is
dorgálhatta volna, de amikor eszébe jutott az álma kissé zavarba jött.
- Mi a gond? – Solomon észrevette
ezt és aggodalmasan tekintett rá a lányra. Sheba semmiképp nem mondta volna el
a teljes álmát.
- Tudod, egy nagyon szép álmom
volt – a lány arca ellágyult miközben mesélte – most már azt hiszem értem,
miről beszéltél. Óóó, - eközben beértek az étkezőbe, ahol még csak ketten
voltak. Solomon magához vett egy kis italt, miközben figyelte a lány arcát, aki
kissé ábrándozva sóhajtott egyet – de jó lenne egy férj és egy gyerek – erre
Solomon az italt amit lenyelt ki is köpte, annyire megdöbbent.
- Mit?
- Várj…ne érts félre! Nem most –
teljesen vörös lett és szokás szerint a fején lévő kis szarvszerű tincsek
mozogni kezdtek, mint mindig, amikor zavarban volt – Majd… majd ha Alma
Toran-ba béke lesz.
- Várj – Solomon aggódva nézett
rá és szemében még volt valami furcsa érzelem, amit a lány nem tudott
megmagyarázni – Még fiatal vagy. Ráérsz még választani. Amilyen heves és
szeleburdi vagy még valami furcsa fickót fogsz ki.
- Már van jelöltem – válaszolta
zavartan, de fel is pattant és el is indult visszafelé, mert már megbánta, hogy
elkezdtek erről beszélgetni. De mielőtt Solomon szólhatott volna hátrafordult
és kissé kipirulva, de mosolyogva ezt mondta – de az biztos, hogy egy olyan
férfi, akit örökké tisztelni fogok. De egyelőre semmi sem vehet rá, hogy ezt
bevalljam neked – az utolsót már csak gondolatban tette hozzá és ezzel el is
sietett. Bár a lány azt hitte ennek semmi jelentősége, de fogalma sem volt
róla, hogy aznapra lefoglalta kiszemeltjének gondolatait.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése