Egy pótolhatatlan személy

Anime/Manga: Magi

Páros: Alibaba x Hakuryuu (AliHaku)

Szerzői komment: Nos, ezt unokatesóm, Nóri névnapjára készítettem. Mint ismerőseim tudják ki nem állhatom a yaoi-t, csak az ő kedvéért csináltam ezt, de sajnos eléggé gyengécske lett :S Szóval többet nem xD De azért remélem akik szeretik a párost nem fognak megölni, ezért a gyenge fic-ért ^^" (Tényleg próbálkoztam!) És remélem azért valamennyire élvezni fogják :) 

Hakuryuu bátyái halála óta mindig egyedül volt. Bár nővérével és Seishunnal gyakran beszélgettek mégsem talált egyetlen barátot sem. Nem is érezte, hogy szüksége lenne rá. Ha kell egyedül lerombolja a Kou Birodalmat és végez saját anyjával. Az évek során ez a két gondolat járt mindig a fejében és ahogy telt az idő, ezek az érzések egyre erősebbé váltak. Sokat foglalkozott a magoi használattal és edzette a testét és lelkét is. Amikor lehetőséget kapott arra, hogy Sindriába menjen nagy örömet érzett, hisz esélye nyílt arra, hogy politikai szövetségest szerezzen. Viszont nem számolt azzal, hogy Sinbadnak is vannak tervei és nem úgy fog cselekedni, ahogy ő gondolja. És nem számolt valakivel. Alibaba Saluja. Amikor először hallotta ezt a nevet rögtön arra gondolt, hogy egy megtört senki lehet. Hisz, hogy érezhetné magát az ember, miután elvesztette rangját és országát? De ennél nagyobbat nem is tévedhetett. Alibaba vidám volt és mindig jól érezte magát Aladdinnal és Morgianaval. Őfelé is nyitott volt, holott gyűlölnie kellett volna. Ezt sose értette. Miért nem gyűlöli őt? Ennyire hülye lenne? De később még inkább megváltozott a véleménye. A toronyban Alibaba bebizonyította, hogy egyáltalán nem gyenge. Sőt, igen erős! És a toronyban történtek után valahogy mindig Alibabára terelődött a tekintete. Persze tisztelte Aladdint és Morgianat is, de Alibaba felkeltette az érdeklődését. És mielőtt észbe kapott egyre közelebb került hozzá. Viccelődött vele, veszekedett vele, beszélgetett vele és úgy viselkedtek, mint a barátok. Ő volt Hakuryuu első barátja.

Mi a baj Hakuryuu? – rázta fel Alibaba hangja egyik délután miközben a hajón pihent. Épp hazafelé tartott, míg a többiek saját útjukra indultak. De a hajójuk közös volt. Hakuryuu épp jövőbeni lehetőségeit gondolta át, amikor a fiú vidám hangja megzavarta – Nem tűnsz túl vidámnak.

 - Semmi, semmi – hárított, mert nem akarta őket belevonni jövőbeni terveibe. Valahol a szíve mélyén érezte, hogy nem túl tiszták a céljai és ezért nem akarta őket belekeverni ebbe – Csak lefárasztott az edzés.

- Értem – válaszolt Alibaba és ő folytatta Hakuryuu előtt az edzést. Igen zavarba volt és többször is megkerülte a fiút, mivel nem tudta hogyan kérdezzen rá.

- Miért kerülgetsz itt engem? Mint egy… nem ez rossz hasonlat – javította ki gyorsan mielőtt félreértés eshetett volna – Tehát bökd már ki, mit szeretnél, Alibaba-san.

- Tudod Hakuryuu – ült le mellé és átkarolta a vállát. Hakuryuu nem tudta megmagyarázni miért, de igen zavarta – te már csináltad azt, igaz?

- Mit csináltam? – kérdezte döbbenten.

- Tudod, miről beszélek – Alibaba úgy viselkedett, mint egy szende szűz, ami igen megdöbbentette Hakuryuut – a djinn equip-ről beszélek.

- Azt hittem ezt már megbeszéltük – bár nem tudta, hogy használja a djinn equip-et, de egy sejtelmes mosollyal mindig azt éreztette, mintha tudná. Valamiért mindig élvezte, ahogy Alibaba kétségbeesetten próbálja kiszedni belőle a titkot. Ezt sem tudta megmagyarázni, miért. Végül hosszas civakodás után a fiú feladta Hakuryuu nyaggatását. Látszólag. Nem is sejthette, hogy Alibaba egy új tervvel állt elő. Minden este a hajó legénysége és az utasok összegyűltek és szórakoztak egy kicsit. Persze, mint minden mulatságnál a zene, a tánc és az alkohol sem maradhatott el. Alibaba észrevette Kougyoku-nál és más Kou Birodalomból jött embernél is, hogy nem annyira bírja az alkoholt. Az volt a terve, hogy iszogat Hakuryuu-val és amikor kicsit többet ivott a kelleténél kifaggatja. Persze, mint tervei nagy része kudarcot vallott. Nem számított rá, hogy Hakuryuu tökéletesen bírja az alkoholt, míg arról az apró tényről megfeledkezett, hogy ő sem bírja. Aladdin a táncos lányokkal volt elfoglalva, míg Morgiana evett, miközben ők beszélgettek. Alibaba már kissé részeg volt. Teljes kipirult az arca és az asztalra dőlve, egy pohárral a kezében panaszkodott.

Nem gonoszak? – háborgott – Aladdin csak úgy lelép és itt hagy engem. És Morgiana sem szól erre semmit. De még a mester sem érti meg. Pedig mennyi kalandot átéltünk hárman. Szép barátság – már egy ideje hallgatta Alibaba panaszkodását és kicsit ideges is lett. Amikor hallgatta a kalandjait Aladdinnal egy pillanatra elfelejtette a bosszúját és mindet és csak irigységet érzett. Ott szeretett volna lenni ő is, mint Aladdin és át szerette volna élni ezeket, mint ő. Persze ezt rögtön megbánta és kissé szégyellte magát, amiért ilyen könnyen féltékeny lett. Gondolataiba merült és csak az rázta fel, amikor Alibaba arca az övéhez közel került.

- Figyelsz? – kissé duzzogott, de egész aranyosnak hatott – Te is folyton gonoszkodsz velem – miközben magyarázott egyre közelebb került Hakuryuuhoz, ami kissé feszélyezte a fiút, hisz Kou Birodalomban még a családtagok is kellő távolságot tartottak egymástól – Hisz tudod használni és biztos a hátam mögött nevetsz, amiért én nem.

- Még mindig ezen aggódsz? – Hakuryuu a könyökével támasztotta az asztalt és tenyerén az arcát – Azt hiszem már elárulhatom neked. Én se tudom használni – Alibaba egy pillanatig döbbent arcot vágott – De olyan vicces voltál, akárhányszor szóba került. Bocsi, nem szívatlak többet – mosolygott majd elnevette magát.

- Szóval te is gonoszkodsz – lefelé szegezte a fejét, de közben ennyit motyogott – De legalább mosolyogtál.

- Mi? – Hakuryuu ennyit tudott kinyögni.

- Tudod mostanában eléggé lehangolt voltál. Sokszor elkalandoztak a gondolataid és néha igen ijesztő arcot vágtál. Emlékeztettél valakire – természetesen Cassimra, hisz ő fejében is Alibaba számára megérthetetlen gondolatok jártak – És mint barátod aggódtam érted. Hisz számomra nem csak Aladdin és Morgiana fontos, hanem te is.

- Óó, szóval te az a típus vagy, aki részegen bevall mindent – viccelődte el a helyzetet, amiért Alibaba kissé vállon bokszolta, de ez már lassan megszokottá vált. Hisz először mondtak neki ilyet. Először érezte ezt. És valahol belül egy bizonyos meleg érzés fogta el, ami nem volt ellenére. Másnap reggel viszont minden összedőlt. Alibaba semmire sem emlékezett a tegnapból és Hakuryuu ezt igen zokon vette.

- Alibaba, nem kéne annyit innod – jegyezte meg Aladdin – Még a végén valamilyen furcsa nő letámadt, mint a múltkor

- Fogd be! – vágta be a szokásos duzzogását, hisz még csak emlékezni sem akart Elizabeth-re.

- Biztos hiányzik neki, Elizabeth – szólt be Hakuryuu.

- Te honnan…

- Aladdinék sokat meséltek. Nem vagy szerencsés, Alibaba-san? – és ismét összevesztek, de ez megint a szokásos vitájuk volt. Hakuryuu elégtételt érzett legalább, ami miatt elfelejtette az estét. Persze később látszott Alibaba-n hogy ez zavarja és djinn equip helyett ez lett az új téma. Persze Hakuryuu még akkor sem mondta volna el, ha megkínozzák. Mégis tisztán emlékezett azokra a szavakra és meg is őrizte őket, mint fontos kincseket. Bár az út rövid volt, de élménnyel teli. Hakuryuu számára pótolhatatlanok. Hisz ezután sok minden történt. Olyan dolgok, ami kettejük kapcsolatát örökre megváltoztatta. Madaura kalózok esete után kénytelen volt Alibabának felfedni legnagyobb titkát és ezzel együtt egy hatalmas hegy került közéjük, ami folyton csak nőtt. Ez már nem a szokásos vitájuk volt. Persze Hakuryuu nem hibáztatta Alibabát. Ő túl jószívű és kedves volt, hogy egy hozzá hasonlót megértsen. De miután elváltak is gyakran gondoltak egymásra. Hakuryuu egyre mélyebbre merült a sötétségbe és szövetségre lépett Judal-al. Egyetlen apró fény közös emlékek maradtak. Míg Alibaba bánta, hogy nem ment utána és rángatta vissza közéjük. Bár legbelül tudta, hogy nem ért volna semmit, de mindig is ott bújkált benne a félelem, mi van, ha elkésett? Mi van, ha úgy jár, mint Cassimmal. Mégegyszer nem bírná elviselni a fájdalmat. Ezért elhatározta, hogyha legközelebb találkoznak, mosolyogva köszönti és akármilyen mélyen is van, kirángatja onnan. Hakuryuu viszont tudta, hogy nincs visszaút. Egy kicsit bánta is, hogy letért arról az útról, amin ők jártak. Viszont nem tudta elfelejteni bátyai kívánságát és a gyűlöletet sem. Az ő gyűlöletét már senki sem törölhette el. Viszont szíve mélyén egy kis hang még mindig azt mondogatta, hogy van visszaút és Alibaba képes lesz megmenteni őt. De ilyenkor mindig megkérdezte magától: Vajon tényleg képes lesz megmenteni engem? 

Vége